A hétvégén a startpisztoly formális eldördülésével célegyenesbe fordult a választási kampány. Az előttünk álló szűk három hét nem kevés izgalmat tartogat, annál is inkább, mert az elmúlt napokban megjelent közvélemény-kutatási adatok földcsuszamlásszerű átalakulást  sejtetnek a jobboldali térfélen.

A jobboldal korábbi vezető ereje, az SDKÚ, az utolsó mérések alapján már az öt százalékos parlamenti küszöb alá süllyedt, jól mutatva, hogy választóik milyen érzékenyen reagáltak a párt érintettségére az elmúlt hetekben kiemelt sajtófigyelmet kapott Gorilla – ügyben. Ugyanezen felmérés - a korábban publikált kedvezőtlen adatokkal szemben - a Magyar  Koalíció Pártja masszív erősödéséről tanúskodik, egyidejűleg a Most – Híd preferenciáinak jelentős csökkenésével számol. Régi igazság a Kovács László által a 2002-es megnyert választást követően megfogalmazott tétel, miszerint nem közvélemény-kutatásokat, hanem választást kell nyerni, ezzel együtt a kampány hajrájában hétről – hétre megismert pártpreferenciák fontos lakmuszpapírt jelentenek az esetlegesen változó közhangulat  feltérképezésében. Egy-egy felmérés kiugró adata persze még nem jelent biztos fogódzót, sokkal inkább a mérésekből kiolvasható tendencia ad képet a pártok erejének növekedéséről vagy hanyatlásáról. A voksokért folytatott kiélezett küzdelemben a pártok számára  nem lebecsülhető tanulságokkal szolgál, ha alaposan kielemzik saját támogatottságuk, egyszersmind a riválisaik preferenciáiban bekövetkezett elmozdulások hátterét. A választási kampány hajrájában azonban az addig követett stratégiát megváltoztatni már nagyon  nehéz, majdhogynem lehetetlen. Szűk három hét már nem elegendő stratégiaalkotásra, legfeljebb kármentésre. Ezzel a helyzettel nézett szembe az eddigi legnagyobb kormánypárt hétvégi országos gyűlésén.
Az SDKÚ, érzésem szerint, két rossz közül a rosszabbat választotta, meg sem kísérelte a kármentést. A párt tovább cipeli a Mikuláš Dzurinda  által jelentett ballasztot, ami, könnyen elképzelhető, hogy a korábban meghatározó alakulat kiszorulását okozza a következő törvényhozásból. Az SDKÚ mélyrepülése esélyt kínál jobboldali riválisainak választótáboruk bővítésére, mégis a friss adatok inkább arról tanúskodnak, hogy a vezető kormánypárttól elforduló szavazók nem erősítik automatikusan egyik vagy másik jobboldali párt bázisát,  ezzel szemben a nem szavazók táborát gyarapítják. Ennek okán az SDKÚ gyors népszerűségvesztéséből leginkább a Smer profitált, amely az utolsó mérések alapján már egyedül is kényelmes többséget szerezhetne a parlamentben. Az előttünk álló parlamenti ciklus,  figyelembe véve az Európát sújtó pénzügyi válságot, súlyos népszerűségvesztéssel járó intézkedések egész sorát követeli majd meg a március után felálló új kormánytól. Robert Fico lehet, akkor veszít a legtöbbet, ha túlnyeri magát. Nem véletlenül lebegteti a Smer  elnöke a koalíció lehetőségét. Egyes elemzői vélemények szerint a Híd preferenciáinak csökkenése mögött éppen az a döntő ok, hogy Bugár Béla pártja nem zárta ki kellően hangsúlyosan a Smerrel való közös kormányzás eshetőségét. A felvetés logikailag jól  alátámasztható, hiszen a magyar választók zömmel élből elutasítják Robert Ficót és pártját, visszaemlékezve kormányzása éveire, amikor a felvidéki magyarság számos jogfosztást volt kénytelen elszenvedni.
Az elmúlt hetek botrányai nyomán elmélyülő politikai apátia, s a részben ebből fakadó kormányváltó hangulat sem kedvez a Hídnak, a parlamenten kívüli MKP-hoz minden bizonnyal protestszavazók vándoroltak a Most-Hídból, ez magyarázza a magyar párt támogatottságának szignifikáns emelkedését.
A hajrá előtt emiatt újra nyitott a verseny: a Magyar Koalíció Pártja joggal bízhat abban, hogy újra parlamenti tényezővé válik, a Híd pedig a kényelmes hátradőlés helyett, eddigi kampánystratégiájának átgondolására kényszerülhet. A kampány hajrájára még fokozottabban  igaz, hogy a korábbi botladozás után lendületbe jött MKP-nak csakis saját programjával és a választóival kell foglalkoznia. A sikerhez, a 2010-es választás tapasztalataiból ez jól kiszűrhető, nem a negatív kampányon keresztül vezet az út.

Kolek Zsolt, Szabad Újság