Az újságírót mindig meglepi, ha valamilyen nyilvánvaló információ elkerüli egy nagy szerkesztőség figyelmét és nem jelenik meg a napilap hasábjain. Titkon reménykedik egy napot, hogy holnap majd megtalálja, de ha ismét hiába vár, akkor cenzúrát sejt a háttérben. Olyat, amelyet 1989-ben elődeink is nehezen viseltek.

Persze akkor is voltak a rendszereknek kiszolgálóik, akik magukat függetlennek tekintve próbáltak információkat közvetíteni. A legtöbben viszont nagyon jól tudták, csak egy színjátékról van szó. Ma viszont más helyzetben élünk, s kevesen hiszik, a globalizált világban korlátozzák bizonyos információk áramlását.

Azt gondoljuk az újságíró kíváncsi fajta, nem nyugszik meg félig igaz vagy hamis információkkal, ő az egészet szeretné átlátni. Így aztán megkérdezi, vajon miért történhet meg, hogy az egyik szlovákiai napilap nem írt a Gorilla-ügy bizonyos fejleményeiről? Főként arról, hogy az ügy érintettjeinek fejét követelik a tiltakozók.

Különös, hiszen a szlovákiai közeg legégetőbb problémájáról van szó, amiről mindenki beszél. Az újság viszont hallgat.

Elkezdünk gondolkodni, vajon kinek áll érdekében a titkolózás. A tulajdonosokat érintő csoportoknak. Ismerve őket első látásra nem kerültek bele a szövevényes történetbe. Ezután rögtön a politikai szálakat kezdi vizsgálgatni. Ki és hogyan járult hozzá a történethez?

Rájön. Vannak néhányan, akik nem szeretnének olyan híreket olvasni, amelyekben lemondásra szólítják fel őket. Most éppen nem politikusok, hanem civilek, méghozzá olyanok, akiknek elegük lett a korrupcióból.

Az olvasó most felteheti a kérdést, mégis mi köze van a politikusnak, hogy mi jelenik meg az újságban? Leginkább persze semmi, de úgy néz ki, bizonyos médiumokban túl nagy szerephez jutnak a pártok. Senki ne higgye, hogy most a pártatlanságról vagy függetlenségről akarok papolni, hiszen a világon mindenhol köthetőek a lapok bizonyos politikai erőkhöz. Ezzel nincs is különösebb baj, ha helyén kezeljük a dolgot.

Akkor viszont, ha cenzúrára hajaz a dolog, nem maradhatunk csendben. Talán nem kell olyan eszközökhöz nyúlnunk, mint azon a bizonyos novemberen, de olvasóként választhatunk más újságot. A döntését pedig márciusban is megerősíthetjük, ha a cenzúrázókat szavazat nélkül hagyjuk.

Most ugye kíváncsiak lennének milyen lapról írtam. Mindenki járjon utána, sokat ugyanis nem kell gyalogolni.