"Nézi az ember a Focus közvélemény-kutató ügynökség tegnap nyilvánosságra hozott adatait és el-elgondolkodik fölöttük. 2010-ben szerzett tapasztalatai alapján tudja, hogy nem szabad ezeket az adatokat készpénznek venni, de azt is sejti, hogy félvállról sem szabad vennie őket. Valahol a fontos, de nem teljesen megbízható támpontok kategóriájában lehet őket elhelyezni" - kezdi blogbejegyzését Csáky Pál. "Azt mondja az újság, hogy az a hír, hogy a Most-Híd bekerülne a parlamentbe, az MKP meg nem. Nos, első látásra, felületes ránézéssel így is lehet interpretálni a január eleji eredményeket.

Én meg nézem a Focus honlapján a részletesebb eredményeket, és kicsit mást látok. A január 9 és 16-a között megtartott közvélemény-kutatás feldolgozásakor ugyanis – mint rendesen – kiszámították az ún. megbízhatósági intervallumot is. A nyilvánosságra hozott szám ugyanis egy jelentős hibaszázalékkal terhelt számsor középarányosa – ami azt jelenti, hogy kb. száz megkérdezett magyar nemzetiségű polgár kinyilvánított véleménye alapján próbálják megmondani, hogy gondolkodhat a mintegy félmilliós szlovákiai magyar társadalom.

A Most-Híd januári átlaga ugyan valóban 6,4 százalék, de a hibalehetőség 4,7 százaléktól 8,2 százalékig terjed (lásd: Focus honlap). Igen érdekes számok: a Most-Híd támogatottsága a körülmények kedvezőtlen összjátéka esetén másfél év után idén január elején csökkent először 5 százalék alá.

Az MKP középarányosa 3,4 százalék, ezt hozták nyilvánosságra. Ám e körül a középarányos körül is van egy megbízhatósági intervallum, s az 2,3 százaléktól 4,7százalékig terjed. Ez azt jelenti, hogy a körülmények szerencsés összjátéka folytán január elején a Focus szerint az MKP akár 4,7 százalékot is elérhetett volna.

Még érdekesebb a kép, ha összehasonlítjuk ezeket az adatokat a november 29 és december 12-e között mért adatokkal. Akkor a Most-Hídnak 8,3 százalékot mértek (6,2-10,4 intervallummal), az MKP-nek pedig 2,8 százalékos középarányost 1,5-4,1 százalékos intervallummal. Ezekből megállapítható a Most-Híd csökkenő és az MKP növekvő tendenciája.

A számokat elemezve van még egy dolog, amely felett el lehet gondolkodni. A magyar MKP és a vegyespárt Most együttes támogatóinak aránya eddig minden kutatásnál kb. 11 százalék volt, sőt, a 2010-es reális választás alkalmával ez a szám 12 százalék fölé csúszott. Nos, a januári 6,4 és 3,4 százalék együtt is csak 9,8 százalék. Egy-másfél százalék szimpatizáns mintha eltűnt volna. Nézem az otthonmaradók és a bizonytalanok számát, érdemben nem változtak. A legvalószínűbbnek a mintavételi eltolódás tűnik, magyarán: nem kizárt, hogy januárban kevesebb magyar nemzetiségű polgárt szólítottak meg, mint korábban.

S még valami: szerettem volna egy hasonló elemzést elvégezni a másik jelentős intézet, az MVK adatai alapján is. Ők azonban újabban nem hozzák nyilvánosságra az 5 százalék alatti eredményeket mondván, hogy ott olyan nagy a hibaszázalék, hogy azok az adatok nagyon pontatlanok lehetnek. Haulík úr, az MVK igazgatója egyébként az egyedüli szakember volt, aki a 2010-es választások után eljött hozzám és bocsánatot kért a pontatlan mérésekért. Az történt ugyanis, hogy 2010. június 12-én ők is és a Focus ügynökség is ún. exit-poll felmérést végeztek, s az MKP-t mindkét ügynökség mérése bevitte a parlamentbe. Amikor azt kérdeztem, miért voltak akkor a reális eredmények mégis annyira eltérőek, ő azt válaszolta nekem, hogy szerinte a magyar választók egy része nem mondott igazat arra a kérdésre, hogy kire szavazott. Haulík úr szerint a magyar választók egy része nem volt büszke arra, hogy a Most-Hídra szavazott, nem jó lelkiismerettel tette azt meg – ezért mondták többen a biztosoknak, hogy az MKP-ra szavaztak, pedig ez nem volt igaz. Megismétlem: ezt az MVK igazgatója mondta nekem 2010. június 16-án.

Egyébként sem az MKP, sem elődpártjai soha nem mentek választási kampányba olyan erős szociológiai felmérések birtokában, mint az MKP 2010-ben. Három ügynökséggel végeztettünk felméréseket a választások előtt, még a hívószavakat is leteszteltettük. Az eredmény ismert.

Nos, nem akarok én ezzel a megjegyzéssel többet mondani annál, hogy nem okos abszolutizálni – de ignorálni sem - a közvélemény-kutatások eredményeit. Látható, hogy Szlovákiában a helyzet nagyon képlékeny, s ez a kérdés még talán március 10-én is mozogni fog az emberek lelkében" - zárja sorait a politikus,