Mindenki. A politikusok között legalábbis kivétel nélkül potyognak majd a könnyek, nyíltan vagy titokban, a siker vagy éppen a kudarc miatt. Főként a jobboldalon.

A függöny már régen eltűnt, s nem is fogják behúzni. Kapjuk az ostoba üzeneteket olcsó, de fényes csomagolásban.

Jómagam öt évvel ezelőtt írt diplomamunkám témájául éppen a politikai marketinget választottam, s így tisztán látom, mennyit fejlődött azóta a szlovák marketingszakma és a politikai pártok együttműködése. Ma már igyekeznek profi módon kommunikálni. Persze a tartalom ugyanannyira üres.

Különleges viszont a helyzet, mert nagyon rövid időt tölthetett a hatalmon a jelenlegi csapat, ezért igazándiból a kampány során nem építhetnek sikereikre. Ehelyett úgy tesznek, mintha kormányon sem lettek volna, vagy olyan dolgokat akarnak eladni saját sikerként, amelyek legfeljebb félúton vannak. Bár ki tudja merre!

Közben a közvélemény-kutatások egyetlen dolgot állítanak biztosan, hogy a SMER-SD legalább háromszor annyi szavazatot kap, mint a második legerősebb párt. A szakértők szerint azért, mert monopolizálta a baloldalt.

Egyre többen viszont úgy vélik, hogy éppen azért, mert össze tudta fogni az emberkéit. Nem úgy mint a jobboldalon helyet foglaló parlamentet megjárt pártok, amelyeknek egy jellegzetessége van, nincs olyan köztük, melynek ne lenne kivált tagjaiból, képviselőiből alakult új politikai erő,  vagy éppen maga ne lenne egy kivált képződmény.

Sokan megkérdezhetnék, miért is jellemző ez annyira a jobboldalon. Vajon miért van az, hogy az ugyancsak képződményként létrejövő SMER fel tudta falni az SDĽ-t? A kisebb széthúzás miatt? Esetleg kevésbé jellemzi Ficóékat a pártokon belüli korrupciós ügyek? Nem hisszük.

Mégis a jobboldali politikusok még soha nem voltak akkora bajban, mint jelenleg. Robert Fico ugyanis annak ellenére, hogy szeretné elhitetni mindenkivel, partnert akar majd a kormányzáshoz, szerezzen akár 80 parlamenti széket is, csak egy nagyon hatékony politikai játékot indított. A volt kormányfő zseniálisan tervez, már ebben is fejlődik. A hibák megtanították, nem szabad mindig kiteregetni a kártyákat. Feltehetően maga alakítana majd kormányt, ha lehetősége adódik rá, s a gorillák, orangutánok vagy éppen csimpánzok mellett ez egyre reálisabb.

A politikai szereplők pedig igyekeznek elhitetni velünk mindenféle ökörségeket. Nem is velünk, inkább azokkal, akik még annyira naivak, hogy először hallottak olyan meséket, melyekről a bűvös akta mesél. A politikai mutyizás ugyanis nyílt titok, de eddig egyrészt bizonyítéka nem volt ár senkinek, másrészt nem is akart róla nyilvánosan beszélni. Féltek tőle. Most viszont itt ez az irat, állítólag a titkosszolgálat raktáraiból, s ha belegondolunk a kijelentésekbe, nem is arról megy a vita, hogy mekkora hazugságok vannak benne, sokkal inkább arról, milyen adatok pontatlanok.

Ez pedig mindent megmagyaráz. Még azt is, miért várható olyan alacsony választási részvétel 44 nap múlva. Csalódottak vagyunk. Politikában, politikusokban és egyre inkább a demokráciában is. Mindez túl sok jót az elkövetkező évekre nem ígér. Elképzelhető, hogy 2013. március 11-én egy az ideinél is szomorúbb nap vár ránk.