Daniel Lipšic belügyminiszter megerősítette: a Gorilla a Szlovák Információs Szolgálat akciója volt. Az irat létezéséhez tehát már aligha férhet kétség, most az aktákban szereplő korrupciós ügyletek tényének, hitelességének bizonyítása vár a nyomozati szervekre. A Gorilla-ügy máris sokat rombolt a politika reputációján, és az első közvélemény- kutatások alapján az sem kizárt, hogy újrarajzolja a politikai erőviszonyokat a jobboldali térfélen. A korrupciós ügy hatásáról Tokár Géza elemzővel beszélgettünk.

A Gorilla-ügy, amely a Mečiar-kurzus utáni évek legsúlyosabb botránya, felbolygatta a politikai és közéletet, felülírja az eddigi kampánytémákat, és nem kizárt, hogy átrendezi majd a politikai színteret. Ön hogyan értékeli a botrány hatását?
Az valóban elég egyértelműnek tűnik, hogy a 70 oldalnyi dokumentum, ami a Penta pénzügyi csoport körüli mozgásokat írja le, a legsúlyosabb botrány a mečiari idők óta. Azt azonban továbbra sem tudjuk, hogy mi igaz a dokumentumokból. Elképzelhető, hogy  beleírtak, de az sem kizárt, hogy minden úgy történt, ahogy az iratokban szerepel. Ugyanakkor még nem volt példa arra, hogy napvilágra kerüljön egy olyan dokumentum, amely azt mutatja, hogy az egész politikai elit érintett, beleértve a Smert is, hiszen a politikusok a  énzügyi csoportokat a gonosz szinonímájaként emlegették, akiktől meg kell védeni az embereket. Ehelyett kiderült, hogy a háttérben kooperáltak, milliós üzleteket kötöttek.

A politikusok az akták megkérdőjelezésével akarták az ügyet szőnyeg alá söpörni, de  érvelésük mára - a belügyminiszter kijelentésének ismeretében – erejét vesztette. Tehát, hogy létező dokumentumról van szó, már aligha megkérdőjelezhető, az azonban továbbra iskérdés, hogy kinek az érdekében állhatott most nyilvánosságra hozni, hisz kiderült, a korábbi választások előtt is sokan tudtak az ügyről?
Egy új politikai elit van kialakulóban, amely megpróbál bekerülni a parlamentbe. Programjukban szerepel, hogy a jelenlegi romlott, korrupt politikai elitet le kell váltani. Ezek nem feltétlenül esélytelen  pártok, hiszen ott van közöttük Igor Matovič, avagy a 99 %, amely  rendkívül homályos háttérrel, de az újításnak és a hitelességnek az ígéretével kampányol. Ezeknek a politikai szubjektumoknak lehetnek kapcsolataik a régi elittel, esetleg lehetnek kompromittáló dokumentumai is a régi elitről, és saját érdekükben úgy döntöttek, most  kell nyilvánosságra hozni az aktákat. Meglehetősen furcsa szereplője a történetnek az SaS is, mert bár a 2005–2006-os eseményekhez nem volt köze, ugyanakkor 2010-ben már tudott az aktákról, mégsem kampányolt vele, helyette inkább – nagy valószínűséggel –  kompromisszumot kötött a jobboldali elittel, és a hallgatás fejében kormányszerepet kapott. Nehéz lesz ezt a pártnak megmagyarázni, és akár furcsa érzelmi meghasonulást is okozhat az SaS számára, nem valószínű tehát, hogy az ő érdekük volt nyilvánosságra hozni az  aktákat, hacsak nem követtek el egy újabb stratégiai hibát, és nem akkora a düh bennük, hogy úgy döntöttek, megéri nekik mindent lerombolni.

A jobboldal és a baloldal egyaránt érintett, de a legnagyobb csapást az SDKÚ-ra mérte a Gorilla, és úgy tűnik, a Smernek és a KDH-nak sikerült leginkább elhárítania a felelősséget. 2010- ben Dzurinda az akkori pártfinanszírozási botrány miatt lemondott a listavezetői posztról. Most milyen forgatókönyv valószínűsíthető?
A Smer is nyakig benne van az ügyben, hisz Robert Fico személyes egyeztetéseket folytatott a Penta vezetőjével, például a jövőbeni koalícióról. Épp ezért nem véletlen, hogy Fico most nem támadja a jobboldalt, inkább megpróbál távolságot tartani. Tény az is, hogy az így inkább a jobboldalon csapódik le, mert a jobboldali szavazók ezekre az ügyekre érzékenyebben reagálnak. Az SDKÚ-t rengeteg csapás érte az utóbbi hónapokban: a választásokon nem indul Iveta Radičová, akit a választók hiteles személynek tartottak, és akit  példaként állíthattak a jövő generációja elé. A párt elveszítette potenciális szövetségesét, az SaS-t is, tehát a Smer felé kell tapogatóznia. Most pedig kiderült, meglehetősen érintett a Gorilla-ügyben. Ez a három faktor együttesen okozhatja azt, hogy az SDKÚ elveszíti  vezetői szerepét a jobboldalon. Sőt, szélsőséges esetben az sem kizárt, hogy megkezdődik a párt lassú felbomlása. 2010-ben Dzurinda a háttérbe vonulhatott, mert a helyébe léphetett Iveta Radičová, ezúttal azonban képtelenek lennének olyan személyiséget a lista élére állítani, aki független az SDKÚ keménymagjától, és nem kompromittálódott. Az SDKÚ tehát ebben a helyzetben aligha tud jövőképet nyújtani választóinak. Nem kizárt, hogy szavazóik egy részét elviszi a KDH, a Híd, az SaS, esetleg Igor Matovič, és ezzel a párt visszasüllyed a  kispártok szintjére, és elindul a leépülés felé.

Néhány, az ügyben nem érintett politikus, a közvélemény és a sajtó elsősorban Dzurinda és Ivan Mikloš fejét követeli, holott a dokumentumokban további pártelnökök, Pavol Hrušovky, Robert Fico, illetve Bugár Béla is szerepelnek.
Ez egy rengeteg szereplős ügy, az akkori pártokat kivétel nélkül érinti, mindenkinek lenne tehát elszámolnivalója. Ezért sem támadják egymást, mert az visszacsaphatna rájuk. A KDH-t azért nem érinti érzékenyen, mert erős a törzsszavazói bázisa, a választóik minden  körülmények között a pártra szavaznak. Számukra a korrupciós botrányoknál fontosabb a KDH értékrendje, célkitűzései, amelyekkel egyébként kompatibilis még a baloldallal való együttműködés is. A Híd viszont Bugár Béla gondosan felépített imidzsére alapoz, amit ez a  botrány meglehetősen kellemetlenül érint, épp ezért a pártelnök megpróbál látványosan nem foglalkozni az üggyel.

Bugár Béla érdekes és elszomorító olvasmánynak nevezte a Gorilla-aktákat. Ön hogyan értékeli az ügy magyar vonatkozásait?
Az ügyet szélesebb kontextusba helyezve látni kell, hogy egy párt soha nem politizál tisztán ideológiai alapon, mögötte mindig ott vannak az érdekcsoportok, és mindig ott vannak azok a politikusok is, akik a politikában az üzleti lehetőséget látják. Emellett az a közhit él  a politikusokról, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, és ezt az akták meg is erősítik. Ami a Bugár Béla vezette MKP-t illeti, a párt három helyen merült fel a dokumentumokban: a Smerrel kötendő koalíció lehetősége mellett a Transpetrol províziójával és a Nyugat-szlovákiai  Villamos-művek privatizációjával kapcsolatban. Az aktákból kiderül, hogy az akkori MKP-nak volt egy erős gazdasági háttere, olyan oligarchák, akik félig-meddig autonóm módon tevékenykedtek a párt mögött, esetleg egy-két politikus tudtával, és az ügyleteknek köszönhetően meglehetősen komoly províziókra tettek szert.

Csáky Pál még 2007-ben, a pártelnökváltás előtt bírálta a gazdasági lobbi befolyását, illetve Bugár Béla és Világi Oszkár viszonyát egészségtelennek nevezte. A Gorilla-aktákat olvasva úgy tűnik, az akkori indíciók tartalmat kaptak…
Csáky valóban valamiféle indíciókról beszélt, és nem kizárt, hogy voltak valamilyen információi a háttérben zajló műveletekről, ugyanakkor, amikor az elnökváltás megtörtént, senki nem nevezte nevén a dolgokat, senki nem mondta azt, hogy az ügyletekből Bugár Bélának  agy Világi Oszkárnak ilyen és ekkora haszna volt. Ez az MKP szemszögéből akár stratégiai hiba is lehetett. Elképzelhető, hogy a konkrétumokról, különbféle érdekektől vezérelve, kölcsönös hallgatólagos fegyverszünet nyomán nem beszéltek, így azonban ezek az ügyletek tovább folytatódhattak, és Bugár Béláról sem alakulhatott ki olyan kép a nyilvánosság szemében, hogy esetleg valóban megvolt az indoka annak, amiért 2007-ben nem tudta megőrizni elnöki posztját.

Az akták kapcsán Bugár azt mondta, fontos  kettéválasztani az ügy szereplőit azokra, akiket lehallgattak, és azokra, akikről a lehallgatott személyek beszéltek. Ez vitathatatlan, ugyanakkor egy pártelnöknek vélhetően megvan a politikai felelőssége abban, ha  háttéremberek a párt nevével takarózva sokmilliós ügyleteket bonyolíthatnak le...
Ha meg is fogalmazódott az az állítás, hogy Bugár Béla ezekről a műveletekről nem tudott, egészen biztosan nem állja meg a helyét, mert egy pártelnöknek ilyen dolgokról tudnia kell. Ha pedig nem tud, azzal tehetetlenségét bizonyítja, hiszen a háta mögött intézhetik  az ügyeket. Ez utóbbit nehéz elhinni, Bugár Béla tapasztalt politikus, persze, nem teljességgel esélytelen, de valóban kicsi az esély rá, hogy nem volt semmilyen tudomása a háttérben zajló ügyekről. 

Berényi József pártelnök azt nyilatkozta, hogy a Gorillával kapcsolatba hozható személyek távoztak az MKPból, Bugár Béla viszont perrel fenyegette meg, ha azt állítja, hogy az érintett személyek átmentek a Hídba. A két pártelnök csörtéjén túl hogyan csapódhat le az az ügy a pártpreferenciákon?
A magyar választók meglehetősen furcsa preferenciák alapján döntenek, ezért nem gondolom, hogy az ügy különös hatással lenne a magyar választókra. A Hídra viszont visszacsaphat az az imidzs, ami a szlovák választók körében kialakult a pártról. Épp ezért Bugár Béla  stratégiai hibát követne el, ha perre vinné az ügyet, és bizonyítania kellene, milyen személyek vannak, illetve nincsenek a Hídban. A párt alapfilozófiája a szlovákok felé nyitásra épült, olyan képet próbáltak meg kialakítani a szlovákok felé, hogy a Híd az a párt, amelyben  bízhatnak, amellett, hogy megteremti az együttműködést, nem kötődnek hozzá botrányok, a szó szoros értelmében tiszta, és ez az imidzs most lerombolódik. Tehát Bugárra elsősorban az jelent veszélyt, ha a szlovák sajtó kezd el foglalkozni az ügyekkel.

Ön szerint  tehát a magyar választói magatartást ez a korrupciós ügy számottevően nem befolyásolja, ugyanakkor szlovák térfélen megindult a mozgás, egy múlt heti közvélemény-kutatás szerint máris 20 százalékra tehető azok aránya, akik az ügy miatt pártot váltanak…
A felmérés valóban ezt mutatja, de nem mindegy, hogy ki melyik párthoz csapódik. Az SDKÚ szavazói fordulhatnak a KDH, az SaS, de akár a Híd felé is, tehát a Híd – ironikus módon – nemcsak veszíthet, de akár nyerhet is szavazókat. Most az a kérdés, hogy melyik párt  mennyire tudja kivonni magát a botrány fősodrából. Ugyanakkor a jobboldali szavazók körében nagyon magas az apátia is. Nem kizárt, hogy a jobboldalnak több százalékkal, akár 10 százalékkal is kisebb lesz a szavazótábora, mint 2010 nyarán volt.

A Gorilla azt bizonyítja, hogy a korrupció része a hatalomgyakorlásnak, ami nem új információ, meglepő talán csak az, hogy ilyen mértékben. Emellett mi még ennek az ügynek az üzenete?
A titkosszolgálatnak lehetnek olyan információi, amelyek időzített bombaként hathatnak, s nem kizárt, hogy további iratok kerülnek napvilágra. Előfordulhat az is, hogy a Gorillának egy sértett szereplője előhúz egy másik dokumentumot, és ez olyan szereplőket is  érintethet, akik a Gorillában nem szerepelnek. Tehát elindulhat egyfajta láncreakció.

A Gorilla-akták vizsgálata megkezdődött, az ügyletek felgöngyölítése lehet akár a demokrácia próbája is. Ön lát esélyt arra, hogy az ügy nem kerül ad acta, és fény derül az igazságra?
Erre akkor van esély, ha a rendőrség és az ügyészség elég gyors lesz, és történik érdemi fejlemény a márciusi választásokig. Ha nem így lesz, akkor a Gorilla-ügy elfelejtődik, mert a Smernek is konkrét érdekei fűződnek ahhoz, hogy az ügyet a szőnyeg alá söpörjék. Már  megtapasztalhattuk, hogy a Smer kormányzása alatt hogyan működik az igazságszolgáltatás, e téren nincsenek, nem lehetnek illúzióink.