Bűnös, tudatlan, szolgasorban sínylődő sártekénken időről időre fel-feltűnnek azok a sokak által várva várt „messiások”, akiknek – mint Marxnak és Leninnek – „a homlokuk ráncaiban tündököl az emberiség”. E „szellemóriásoknak” a koponyája a világ legnagyobb  erőforrásaként ragyog, nem hagyván kihunyni a vér és az arany szentségének „prométheuszi tüzét”.

Ők azok, akik a jámborság, a szelídség és a megbocsátás sötét hatalmát lángelméjükkel eloszlatják, s leleplezik a kereszténység kétezer éves megváltástanát és egyéb  hazugságait, hogy megszabadítsák a hit és a remény ópiumától elkábult népeket, helyette megteremtve az őket félő és szolgáló, cirkuszra és kenyérre éhező csőcseléket. Ők azok, akik a maguk képére és hasonlatosságára gyúrják át a Földgolyót, immár nem a világ  proletárjait szólítva fel egyesülésre – hiszen abba ugyanők egyszer már belebuktak! –, hanem    nemzeti kultúrákat megvető és becsmérlő, mammonimádó, „uzsorás ordasokat”, valamint lakájés szolgahadukat, azokat, akik – a megboldogult amerikai elnököt, Thomas Jeffersont idézve – hataloméhes, elvtelen gátlástalanságuknál fogva a fegyverben álló hadseregeknél is veszélyesebbek.
Ők azok, akik a sötétség falait  ledöntő világosságot ígérnek, s az ő és a velük egyívásúak szeméből előragyogó gyémánttűz garantáltan elhamvasztja a történelem szemétdombjára szánt, hamis nemzeti érzést és keresztény hitet, melyet gyakorolni és éltetni bűn. „Az Európai Unió kapui kitárultak. A kontinens közepéről azonban olyan hangok hallatszanak, amelyek föltépik a régi sebeket, és a hajdani sérelmek emlékét idézik” – panaszkodik Cohn-Bendit az Európai Parlamentben, aki „kiválasztottsága” tudatában, de még inkább elvakult önzésében észre sem veszi, hogy a népek egyenlőtlenségét hirdeti. Pedig éppen erről van szó: szerinte és cinkostársai szerint amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Például a magyarságot szétzúzó Trianont s az azt követő magyarüldözéseket emlegetni  felségsértés, bűn, sebfeltépés; a zsidóüldözéseket újra és újra előhozni, az ő régi sebeiket feltépni erkölcsi kötelesség. Íme a kettős mérce! Nem csoda, ha az ilyeneket pártfogoló „lángelméknek” a megnyilvánulásaitól békétlenség dúlja fel a szíveket és tüzet fognak az  újságok lapjai. Hiszen az ő elméjük gyártja a csodálatos paradoxonokat, pontosabban hülyeségeket, miszerint „a magyar demokrácia utolsó őre a nemzetközi tőke”. Az a nemzetközi tőke, mely az önérdekből szekértolóikká lett, naponta hazugságokat lihegő,  „elkötelezett” újságírók közrejátszásával lejáratni és kolduló nyomorékká igyekszik tenni  Magyarországot. Nem csoda hát, hogy tálalásukban Orbán Viktor barátai, az elfajzott antiszemiták (!) szerveztek a napokban Békemenetet Budapesten a demokráciát védő nemzetközi tőke ellen, azzal vádolva a demokrácia őreit, hogy „antidemokratikus módszerekkel akarnak uralkodni a világon”.
Ne feledjük, ezek a „paradoxonok” részben magyar újságírók tollából fakadnak, olyan írástudókéból, akiknek az agya az ostoba tüntetőkénél százszorosan nagyobb térfogatú. S ha ezek a nemzeti kormánnyal együttérző megátalkodottak olyan „veszélyes tettet hajtanak  végre”, hogy kivonulnak az utcára, szolidaritást vállalva a konzervatív, keresztény értékeket valló kormány mellett. Ezeknek a meggondolatlan, agyuknak csupán tíz százalékát használó semmirekellőknek a felvonulása „veszélyesebb”, mint a Budapesten 2006-ban  „randalírozó csőcseléké” volt – állítja az egyik „lángész”. Idézem: „Utóbbiak ugyanis (bármennyire nem helyes, amit tettek) az államhatalmat figyelmeztették arra, hogy az ország  vezetésével – a Gyurcsány-kormánnyal – valami nincs rendben”. Ki érti ezt a lángelméken kívül? Egyrészt ugye a „randalírozó csőcselék” veszélytelenebb, mint az elfajzott antiszemiták békés százezreinek felvonulása, másrészt e „randalírozó csőcselék” nem cselekszik helyesen, ha arra figyelmeztet, hogy az ország vezetésével, e levitézlett bolsevik bohócok  regnálásával valami nincs rendben! Arról már nem is beszélve, hogy ez a „randalírozó csőcselék” 2006-ban egy olyan, az ország vagyonát szétlopkodó „internacionalista” kormány ellen tüntetett, melynek egy „önképzőköri színvonalon ripacskodó”, a világtörténelemben is  példa nélküli módon a saját nemzete és főleg a határon túli magyarság ellen ágáló „lángész” volt a miniszterelnöke. Ezért ezt a „randalírozó csőcseléket” rendőrterrorral kellett megállítani. Az Orbán- és magyarfóbiában szenvedő „szellemóriások” nagyon is tudják, hogy nem a magyar kormány használja a félrevezetett nép agyának kilencven százalékát. Mindez csak álca, hogy ők, a nemzetközi tőkének elkötelezettek birtokolhassák, irányíthassák és félrevezethessék olvasóikat. Ezért sokkal inkább ők hasonlítanak Chuck Norrisra, mint – szerintük – Orbán Viktor.
„Amikor Chuck Norris fekvőtámaszozik, nem a test emelkedik fel, hanem a Földgolyó nyomódik le” – írja egyikük, azt sugallva, hasonló „felfuvalkodott pojáca” a magyar miniszterelnök is. Mit mondhatunk erre? Amikor az ilyen százszázalékos, „univerzális” újságírók fekvőtámaszoznak, pontosabban cikkeznek, nem az ő testük, agyuk emelkedik fel, hanem – immár nem is a Földgolyó – maga az Univerzum nyomódik le. S helyette ők lesznek a káoszból kiemelkedő  Univerzummá. Hogy új forgást szabjanak a Földnek.
De hát erőlködésük hiábavaló, hiszen annak forgása a Teremtő akaratából már kezdettől fogva és örök időkre megszabatott.