Rögtön előre bocsátom: nem a történész szigorú objektivitása, sokkal inkább a megszépülő emlékezet idealizálja a kiegyezés korát, a „boldog békeidőket”. Mégis, az  1867 utáni fél évszázad a mából nézve valóságos aranykor. Ha kellő távolságból nézzük, a mérleg gyors polgárosodás, viharos ütemű gazdasági fejlődés, világvárossá  váló Budapest és minderre rárakódva a millennium korának utóbb csalfának bizonyuló nemzeti lelkesedése, vakhite. A szigorú objektivitás mércéjével is felívelő fél évszázad: a kiegyezés, a deáki békemű hozadéka.

Az új francia köztársasági elnök, Francois Hollande egyfajta igazolás lehet a szlovák kormányfő számára. Nemcsak amiatt, hogy ideológiai harcostársa lett az egyik európai nagyhatalom elnöke, hanem főleg amiatt, hogy az egyik legbefolyásosabb hatalmi pozícióba került politikus bejelentette: összeurópai kontextusban enyhíteni kívánja az eddigi szigorú költségvetési és pénzügyi szigort. Nem rejtett célja, hogy a költségvetési fegyelem mellett legalább akkora mértékben létjogosultságot kapjon a gazdasági növekedés.

A civilizáció évezredeit gondosan „olvasva” azt látjuk, hogy az ember történelmét a történelemfeletti Istennel való találkozása alkotja, ezért csak azoknak az eseményeknek van jelentésük és értelmük, amelyekben Isten belép a világba. Az Ő kinyilatkoztatásai által lesz számunkra világossá, hogy a KÖZJÓ érdekében létrejött emberi-isteni Egység és Együttműködés nélkül az ember tevékenysége áldatlan és gyümölcstelen marad. Ugyanis az ember nem lehet szabad, ha önzésének, anarchiába torkolló szabadosságának lesz a rabja: nem tud többé önzetlenül, azaz szabadon cselekedni a közösségért, azaz, aki nem tesz a KÖZJÓÉRT, az szabad sem lehet, mert önzése bugyraiban fog főni boldogtalanul.

Senki nem várta jobban Jézus feltámadását, mint Péter apostol. Jézus halála előtt az utolsó, amit tett, az volt, hogy megtagadta a Mestert. Háromszor egymás után. Alig érzékeltethető az a lelkiállapot, ami Péteren eluralkodhatott. Azok érthetik meg leginkább, akikben lelki adósság van olyan ember iránt, aki már meghalt: vagy azért, mert nem tudtak elbúcsúzni, vagy azért, mert nem tudtak bocsánatot kérni.

A bekezdés alatt elolvasható a szerdahelyi focicsapat pontos  összeállítása. Ebben az összetételben játszott a DAC a legutóbbi ligameccsen, március 31-én. Nincs szó egyedi, megismételhetetlen esetről,  nagy valószínűséggel hasonló lenne  a lista az ezt megelőző, és az ezután következő meccseken is. Tizenegy olyan játékos neve olvasható a felsorolásban, akiknek semmilyen kötődésük nincs sem Szerdahelyhez, sem pedig a régióhoz.